A világ minden tájáról 120-an, köztük 4 magyar önkéntes, a Sevilla melletti, Sanlúcar la Mayorban gyűlt össze, 2026. augusztus 25-31 között, a XIII. VIDES Nemzetközi Kongresszusra, amely idén a „Fiatal VIDES-tagok: a remény misszionáriusai, a társadalmi igazságosságért, az átfogó ökológiáért és a digitális kommunikációért” gondolat jegyében zajlott.
Egyik önkéntesünk, Jakab Zsuzsi beszámolója:
Már az első napokban teljesen magával ragadott minket a találkozó hangulata. Bár négy földrészről érkeztünk, eltérő anyanyelvvel, történelemmel és kultúrával, a távolságok szinte azonnal feloldódtak. Ahogyan a Generális Anya is megfogalmazta, ahol a közös szavak elfogytak, ott a kezek, a szemek és a szív nyelvén folytatódott a párbeszéd. A kiscsoportos műhelymunkák, a közös imák és az esti kötetlen beszélgetések során olyan mély, életre szóló barátságok születtek, amelyek megerősítettek abban, hogy a szalézi család egyetlen valódi, határok nélküli otthon. Különösen felejthetetlen maradt a negyedik nap estéje, a népek fesztiválja, ahol minden nemzet bemutatta a saját kultúráját. A legfőbb közös nyelvünk ebben a tánc lett, hiszen egymást bevonva együtt mozdult az egész nemzetközi csapat, és felszabadultan, vidáman táncolt mindenki, szívből megélve az összetartozás örömét.
A tanácskozások mellett lehetőségünk nyílt megismerni Andalúziát is. A sevillai városnézésen túl elzarándokoltunk Valverde del Caminóba, a térség szalézi gyökereinek egyik legfontosabb helyszínére. Itt élt és szolgált Boldog Eusebia Palomino nővér, aki egyszerű szakácsnőként, portásként és oratóriumi segítőként tanúsított csendes derűt és alázatos szeretetet a legkiszolgáltatottabbak felé. Az ő élete mindannyiunknak megmutatta, hogy a reményt nem a nagy szavak, hanem a hűséges, apró hétköznapi tettek építik fel.
Ebben a közvetlen és szeretetteljes légkörben születtek meg azok a 2030-ig tartó közös vállalások, amelyek a befogadóbb közösségek építését, a Laudato Si’ enciklika szellemében a teremtett világ megóvását, valamint a digitális tér emberközpontú, értékközvetítő használatát tűzték ki célul. Guido Barbera a Nemzetközi VIDES elnöke útravalóul arra kért minket, hogy lépjünk ki a kényelmi zónánkból, merjünk a remény cselekvő hordozói lenni, és soha ne feledjük, hogy az igazi boldogság abból fakad, ha másokat tudunk boldoggá tenni.
Számunkra a legmeghatóbb útravalót Chiara Cazzuola, generális anya záró szavai jelentették, aki a gondoskodás kultúrájának megteremtését helyezte a szívünkre. Arra hívott minket, hogy Don Bosco szellemében tanuljuk meg meglátni a jót ott is, ahol a világ sokszor csak bajt vagy tehetetlenséget lát. Felidézte egy 70-es évekbeli koncert emlékét is, ahol egy hirtelen áramszünet után a sötét stadiont a közönség apró gyufalángjai és öngyújtói világították be teljesen. A generális anya Jézus szavaival bátorított minket, miszerint legyünk a világ világossága, emlékeztetve arra, hogy a mindennapokban a saját kis lángunkkal, a szeretetteljes odafigyelésünkkel mi magunk is eloszlathatjuk a sötétséget.
Ezek a gondolatok különösen megerősítőek voltak számunkra, hiszen a VIDES keretein belül itthon is a cselekvő szeretetre törekszünk. Nyaranta hátrányos helyzetű településekre járunk önkéntesként táboroztatni, idén pedig már negyedik alkalommal a Kazincbarcika melletti Jelenlét pontokon, második éve pedig Albániában is. Sevillában megbizonyosodhattunk arról, hogy a nyelvi nehézségek ellenére is ez a közvetlen, szeretetteljes jelenlét pontosan az az odafordulás, amelyet a nemzetközi szalézi családban fiatalok megtapsztalhatnak.
Azzal az elhatározással tértünk haza, hogy a kongresszuson hozott közös döntéseket a saját lehetőségeinkhez mérten átültetjük a mindennapi életünkbe és közösségeinkbe. Bízunk benne, hogy a Spanyolországban megélt testvériségből és abból a bizonyos apró lángból itthon is sokaknak tudunk majd fényt és reményt továbbadn
